Veget ert egy korszak... annak a korszaka, hogy munkanelkuli voltam. Egy hosszu rekrutalasi folyamat utan ami majdnem 2 honapot tartott vegre alkalmaztak.
Az elso interju eleg docogosen indult, reggel 10 orakor cseng a telefon es aztan hirtelen nemetul kellett volna beszelni, alig tudtam megszolalni, de aztan csak osszeszedtem a gondolataimat.
Aztan jott a masodik interju, meg a harmadik s aztan egyszer csak ujra felhivtak, hogy szeretnenek ajanlatot tenni es menjek be a ceg szekhelyere. A vigyor az arcomra kellett volna ragadjon, csak en mar annyit stresszeltem magam a melok miatt, hogy mikor kozoltek velem hogy felvesznek annyit mondtam hogy "Jo".
Ez igy mind szep es jo de ez a melo nem eppen a szakmamban (topografia) van, semmi koze a topohoz. Mivel kezd tavaszodni kezdtek jonni a topos munkak is, egyszerre 2-3. Azt sem tudtam merre fussak, hogy csinaljam, hogy a kaposzta is megmaradjon es a kecske is jollakjon. Februar 1-jen egyik volt kollegammal neki fogtunk dolgozni egy epitotelepen, ami szinten jo penzt hozhatott volna a kasszaba, csak az nem tart csak egy par honapot. Az sem megoldas hogy 3 honapig ugy elunk mint hal a vizben s utanna ujra koplalunk.
S akkor elfogadtam az ajanlatukat, nem volt miert nem elfogadni, hisz nem volt munkam. Ezen a heten szerdan kezdtem naluk azota egyik treningrol a masikra megyunk s ami a lenyeg hogy marcius 2dikan irany Nemetorszag, 2 honap trening Nurnbergbe.
Meg egy erdekesseg, hogy a kollega akit velem egyutt alkalmaztak ugyancsak vasarhelyi, ugyanott lakik mint en, ugyanabba az altalanos iskolaba jart, ugyanaz volt a tanitonenije, ugyanaz volt az oszija 5-8 osztalyban, ugyanabba a licibe jart, az oszija is ugyanaz volt. Kicsi a vilag hej!
S akkor igy tortent, hogy mar nem igazan talalo a blog cime.
A kovetkezo blogbejegyzes ejsze mar csak Nürnbergbol lesz.
