Nagyjabol kb egy teljes honapja gondolkodom, hogy mit irhatnek blogomon. Volt par otletem, mert eleg sok dolog tortent velem az utobbi 6 hetben, de ma amikor beleptem az aradi vasutallomas ajtajan es egy kalauz leszolitott, hogy Kolozsvarra utazom-e akkor mar tudtam mit irok.A kaller azt akarta tudni, hogy merre utazom es amikor megallapitotta, hogy az ö vonataval fogok elutazni aszondta : "Hai cu mine!" Gyengebbek kedveert... azt ajanlotta fel nekem, hogy blattoljak. Nekem sem kellett 2x mondani, mert total le vagyok egve.
De voltak olyan idok amikor 2x vagy tobbszor kellett nekem mondani. En nem szoktam blattolni, se buszon, se vonaton, sehol (buszon neha elofordult de annak oka volt).
Az ugy volt, hogy, asszem masodeves voltam Gyergyoban, a foiskolan amikor is a nyari szesszioban egyik terkepeszet vizsgam hetfore esett. Mivel nem voltak kurzusaim, mert orakon dög voltam irni, ugy dontottem mar szombaton felmegyek Gyergyoba, hogy legyen idom beszerezni es megtanulni a kurzust.
Addig minden siman ment mig a vasarhelyi vonatallomasra ertem. Ott talalkoztam nehany haver/ismerossel akik az Istenszekere mentek kirandulni. Meg itt sem volt baj. Egy fulkebe ultunk, hogy ne unatkozzam, legalabb Deda Bisztraig ne. Annak idejen még lehetett cigizni es inni a vonaton (a regi szep idok... áááá...) ugy hogy elokerult a hatizsakbol a 2 literes palack hazibor. Semmi perc alatt megittuk. Szombat volt, nyar volt, gondolhatjatok mennyi kedvem volt nekem Gyergyoba menni tanulni, inkabb mentem volna veluk fel a hegyre. Mivel 5-en voltak es csak egy 5 szemelyes satruk volt, tudtam hogy ez nem igazan lehetseges, hacsak nem akarok a szabad eg alatt aludni.
Dedan allt a vonat kb 20-30 percet es akkor elhangzott a kerdes: "Nem akarsz velunk jonni? " Aszondtak, hogy az alvast majd valahogy megoldjuk. S akkor nekifutottunk a hegynek, nem kis tura, aki jart mar ott az tudja mirol beszelek.
Na, de ez csak az elozmeny. Masnap mikor lejottunk en kellett menjek tovabb Gyergyo fele. A kovetkezo szemelyvonat kb 2 ora mulva ert volna Deda Bisztrara. Ott ulunk az allomason es egyszer csak befut az allomasba egy gyorsvonat. Mondtak ezek hogy menjek uljek fel, mert nincs ertelme itt meg 2 orat dekkolni az allomasban, majd a vonaton veszek jegyet. Fel is ultem, rogton mentem megkeresni a kalauzt, hogy vegyek jegyet. Meg is talaltam ,mondtam neki mi az abra, aszondta menjek uljek le az elso osztalyra s majd arra jon s ad jegyet. Nyugodt lelkiismerettel mentem, leultem s vartam, hogy jojjon. Kb fel ora mulva meg is erkeztek, mind a 2en. A ficko beul velem szembe, elkezd szamolni, mondja mennyibe kerul a jegy. Mar nem emlekszem, hogy mennyi volt,csak arra hogy nem volt pontos penz nalam. Kerdem a csavotol, hogy vissza tud adni nekem. S ebben a pillanatban ugy nezett ram, mintha hulye lennek. En ebbol a nezesbol azt vezettem le, hogy nem tud visszaadni. Mondon neki nem baj, nem halok bele par plusz lejbe, s oda akarom adni neki a penzt. Erre megint ugy nez ram s kerdi, hogy biztos ki akarom fizetni azt a jegyarat ? Akkor mar mindennel jobban ki akartam fizetni azt a qrva jegyet, mert mar nagyon az idegeimra mentek az utalgatasaikkal. Elegge elhuzodott a jegyvetel. Na, de vegul sikerult meggyozniuk hogy ne vegyek jegyet, hanem blattoljak.
S ilyen volt az elso blattolasom, s most vagyok a masodiknal, epp Kolozsvar fele utazom.
